Steve Reich

A kritika nem bánt kesztyűs kézzel Steve Reich 2015-ös kompozíciójával kapcsolatban. „Bármilyen aprólékosan kidolgozott és tökéletesre csiszolt is Reich legfrissebb műve, olyan, mint egy hivatalnok gépies mindennapjainak »hedonizmusáról« szóló film forgatókönyve, amelyben a szorgalmas munka mókuskerekében soha semmi jelentős nem történik.” Nem osztjuk a kritikus szigorát. A Pulse valóban nem gazdagítja az 1980-as évektől idehaza is megismert Reich-művek eszköztárát, de bizo- nyosan izgalmas partitúra. Már a hangszerelés is különleges fényt kölcsönöz neki. A két fuvolára, két klarinétra, zongorára, basszusgitárra, valamint négy hegedű- és két brácsa-szólamra írt darab állandó (címadó) lüktetését a zongora és a basszusgitár adja. A fuvolák és a klarinétok szép, Reichre jellemző, pentaton-alapú dallamot mutatnak be, amelyek olykor kvartpárhuzamban haladnak, olykor négyszólamú kánon bontakozik ki bennük. A vonósok olykor a fúvósokat duplázzák, olykor akkordikus hátteret teremtenek ehhez az eufóriához. Nem hiányoznak a Reich-féle „hangnemváltások” vagy inkább síkváltások sem, és a mester finom kézzel variálgatja, szövögeti dallamának szövetét. Nincs dráma, nincs katarzis. Lazítsunk egy kicsit, s merüljünk el az eufóniában!