Bagatellek
Közreműködnek: Kaczander Orsolya - fuvola, Horváth Béla - oboa, Klenyán Csaba- klarinét, Stefán Zsófia - fagott, Benyus János - kürt
Ligeti György 1951 és 1953 között komponálta meg Musica ricercata című zongoraciklusát, amelyet joggal tartott zeneszerzői pályája újraindulá- sának. A 11 tétel során lépésről lépésre veszi birtokba a kromatikus ská- la mind a 12 hangját. Ligeti a zongorasorozat hat tételét fúvósötösre is átírta a Jeney Fúvósötös felkérésére. Az új hangszeres köntösben még markánsabban domborodik ki az egyes tételek páratlanul erős karakte- re: a dúr és moll váltakozásával játszó No. 1. szikrázó humora, a későbbi Ligeti-lamentókat jósoló No. 2. siratója, a No. 3. virtuóz ostinato-kíséret fölött kibomló szerbes-romános népi dallam gyengédsége (ez a melódia Ligeti életművének szinte vezérmotívumává vált, s a kései Hegedűversenyben is felbukkan), a No. 4. vad bolgár ritmusú tánca, a No. 5. Bartók-siratója és a Vivace capriccioso harapós burleszkje. Az utolsó tétel annyira merésznek bizonyult, hogy az 1956 áprilisában lezajlott ősbemutatón nem merték előadni.